Gáz van
Találkoztatok már az internetes legendával az Alföld alatti hatalmas kiterjedésű gázmezőkről, amelyek állítólag energianagyhatalommá tehetnének bennünket? Nos, ezek tényleg léteznek.
A magyar geológusok már a hatvanas-hetvenes évek óta sejtették, hogy az Alföld egészen komoly gázvagyont rejthet. Ekkoriban a zalai mezők kimerülése miatt intenzíven folyt további lelőhelyek keresése és kutatófúrások százai pettyezték a rónaságot. Aki keres, talál is: például az algyői olajlelőhelyet, a hajdúszoboszlói termálvizet és persze számos helyen elszórva földgázt.
Természetesen megindult a kitermelés: az 1985-ös csúcson 4,5 milliárd köbmétert produkált a magyar földgázipar, jelenleg csökkenő tendencia mellett úgy 1,7-1,8 milliárdot tudunk évente. A teljes fogyasztásunk 8-9 milliárd, de a rendszerváltás előtt, az energiazabáló nehézipar fénykorában a 15 milliárdot is meghaladta. Az önellátásnak a közelében sem jártunk soha.
A legnagyobb csomag azonban még odalent parkol, méghozzá a Makói-árokban. Ez egy 15-20 millió éves (geológusnyelven miocén kori) üledékes medence, amelynek kőzetei a becslések szerint 1500-2000 milliárd köbméternyi gázt rejtenek magukban. Ami egyrészről a többszöröse a magyar területen eddig összesen kitermelt teljes mennyiségnek, másrészről a jelenlegi fogyasztásunkat legalább 150 évre fedezné. Rezsicsökkentve.
Van vele viszont egy apró probléma, amiről a mítoszgyártók hajlamosak megfeledkezni: nem lehet kitermelni.
Nagyon leegyszerűsítve kétféle földgázlelőhely létezik. A konvencionális típusnál a gázt porózus, jó áteresztőképességű kőzetek tárolják, sokszor olajjal együtt. Elég belefúrni és már jön is föl, főleg ha nincsen túlságosan mélyen. Mint például Katarban, ahol párezer méterről hozzák a felszínre.
A makói lelőhely viszont nem konvencionális: a gáz nagy kiterjedésű, viszonylag tömör kőzetek apró üregeibe és mikroszkopikus repedéseibe szorult be. Onnan csak úgynevezett rétegrepesztéses technológiával lehet kiimádkozni: nagy mennyiségű folyadékot kell lepumpálni, ami szétfeszíti a kőzeteket és felszabadítja belőlük a földgázt. És amúgy mellékesen szétszennyezi a környezetet…
Az így kibányászott anyagot szoktuk általánosságban palagáznak hívni, mert Észak-Amerikában főleg palás kőzetekből nyerik ki. Odaát irdatlan pénzeket toltak a technológiai fejlesztésbe és ennek nyomán ma az USA a világ vezető földgáztermelője, nagyjából akkora mennyiséggel, mint az utánuk következő három ország együtt. Nem véletlenül tukmálta már az előző Trump-elnökség idején is minden amerikai diplomata a gázukat boldog-boldogtalanra.
A makói lelőhely viszont problémás. Magyarországon vékony a földkéreg, emiatt az olvadt, forró magma közelebb helyezkedik el a felszínhez és magas a geotermikus gradiens. Magyarul lefelé haladva az átlagosnál gyorsabban emelkedik a kőzetek hőmérséklete. Ennek köszönhetően tudott minden második falu termálvizes strandot építeni magának.
Ami a turizmusnak előny, a bányászatnak hátrány. A makói lelőhely rendkívül mélyen, a felszíntől hat kilométernyire található, ahol a hőmérséklet magas nyomás mellett 210 °C feletti. A meglévő bányászati technológiák csak nagyjából 150-170 fokra és fele ekkora mélységre vannak kitalálva.
Makó környékén már a nyolcvanas években fúrtak, 2000 után pedig komoly kutatási projekt kezdődött, beszállt a MOL és a legnagyobb amerikai olajcég, az Exxon Mobil. Hogy aztán néhány tízmilliárd forint elégetése után együtt állapítsák meg, ez itt nem fog menni. A megfelelő technológia kifejlesztése milliárdokba kerülne – dollárban –, és komoly műszaki és üzleti kockázatokat rejt. (Értsd: vagy sikerül, vagy nem, vagy lesz kereslet tíz év múlva ennyi gázra, vagy nem). Magyar cégek erre egészen biztosan nem képesek, se tőke, se tudás nincsen hozzá. Úgyhogy marad az álmodozás a gáz-nagyhatalmi szerepről és a dubaji csoki helyébe lépő makói hagymáról.
(Zárójel: másutt is jellemző egyébként, hogy a földben lévő nyersanyagokat azonnal elkezdik pénzre átszámolni, bele sem gondolva, hogy ki lehet-e egyáltalán termelni őket és megéri-e. Ilyen fikciós ásványvagyon például Ukrajna sokat emlegetett ritkaföldfémei és a grönlandi bányakincsek is.)