Kuka-etimológia
A nyelvtanban betűszónak nevezzük a többelemű, hosszabb kifejezés lerövidítésére használt formákat. Mint például PTE, a kft, a MÁV vagy a tsz. És a kuka.
A hulladékgyűjtő edény ugyanis nem azért kapta a nevét, mert csak áll bambán és tűri, hogy mindenki beledobálja a szemetet.
Az eredete egy XIX. század végén alapított bajorországi vállalkozás, a Keller und Knappich Augsburg. A cég szakterülete az autogénhegesztéssel készült berendezések gyártása volt – ez azt jelentette, hogy a két fémalkatrészt forró gázlánggal olvasztották össze. A KUKA betűszót eleinte távirati rövidítésként használták a cégnév helyett, később hivatalos márkanévvé vált.
Korszerű hegesztési technológiájukat használva az első világháború után teherautó-felépítményeket kezdtek gyártani. Többek között zárt tartályos, pormentes szemétgyűjtő kocsikat. Ezekből Budapest is vásárolt: az első járművek 1928-ban álltak munkába a főváros utcáin, oldalukon az akkor már európai hírű KUKA márkanévvel. A kocsikkal együtt jártak a házakhoz kihelyezett, szabványosított méretű edények, amelyeket egyszerűen bele lehetett önteni a tartályba. A városiak kukásautónak nevezték az új technikát, innen került át a név a lakások hulladékgyűjtő edényeire.
A zárt rendszerű KUKA-kocsik úttörő voltát mutatja, hogy hazánkban a hetvenes évekig jártak úgynevezett félpormentes és nyílt szemétgyűjtők. Előbbieknél egy csapóajtóval lezárt tartályba öntözték bele munkások a cuccot, utóbbinál pedig nemes egyszerűséggel a nyitott platóra borították. A többit mindenki képzelje hozzá.
A KUKA cég a mai napig működik Augsburgban. Messzire jutottak a szemetesautóktól: a világ egyik vezető robotikai vállalatává fejlődtek. Automata hegesztőket és más ipari robotokat, köztük tonnás súlyokat mozgatni képes brutális szörnyeket gyártanak.