Udvartartás
A magyar igazságszolgáltatás latin nyelven működött Szent Istvántól egészen 1826-ig. Ekkor egy fiatal ügyvéd merész húzással magyarul írt keresetlevelet nyújtott be a pesti bírósághoz, magára zúdítva a népharagot. Tette mindezt született románként.
Ha valamit lehet irigyelni a régi Magyarország polgárságától, akkor az a nyelvi sokszínűség. Emanuil Gojdu családjának nagyváradi otthonában a román beszéd járta, középiskolájában a magyar, a családi marhabiznisz üzletfeleivel pedig a görög, a szerb vagy a német. Igény szerint.
Ortodox hitű románnak született, de a pozsonyi jogakadémia nemzeti érzelmű közegében szocializálódva már magyarosan, Gozsdu Manóként írta a nevét. Diploma után Vitkovics Mihály sztárügyvéd irodájában bojtárkodott, aki egyben műkedvelő irodalmár és a pesti irodalmi társaság középpontja volt. Méghozzá egyből kettőé: a magyar nyelvújítás élharcosai (köztük Kazinczy Ferenc és a meseíró Fáy András) mellett a szerb kultúra legjobbjai is a házában gyülekeztek. Valószínűleg mindkét társaság lelkesen fogadta, amikor Gozsdu magyarul írt perirattal tesztelte a törvényszék tekintetes tagjainak tűrőképességét.
Másik emlékezetes nyelvügyi húzása, amikor a pesti ortodoxok összevesztek, hogy románul vagy görögül vezessék az irataikat, ő pedig rávette őket, írjanak inkább magyarul. Közben principálisa példájára a román irodalmat is felkarolta: folyóiratokat, nyomdát támogatott anyagilag.
Kulturális referencia: a Gozsdu család másik, miskolci ágához tartozó Gozsdu Elek jogász, újságíró, színmű- és regényíró, Manó unokaöccse. A családnak ez a fele román identitását elhagyva teljesen elmagyarosodott, Elek csak magyarul írt. Napjainkra eléggé elfelejtették, novelláival lehet időnként találkozni.
1848 márciusában a pesti románok Manó vezetésével szavaztak bizalmat a Batthyány-kormánynak. Az erdélyi románok eközben a császáriak biztatására fellázadtak, véres gerillaháborúba kezdtek a magyarság ellen, a megegyezést kereső Gozsdut pedig árulónak tartották. Hiába indult el a szinte teljesen románlakta Oravicabányán a nyári képviselőválasztáson, veszített.
Húsz évvel később került be a kiegyezést megszavazó parlamentbe régi barátja, Deák Ferenc párthíveként, ezúttal szülőföldjéről, Biharból. Élete fő műve azonban nem politikai.
Keresett ügyvédként tekintélyes vagyont halmozott fel, amiből számtalan magyar és román könyvet, folyóiratot, alkotót és közgyűjteményt támogatott. Hitte, hogy mindenkinek joga van a saját nyelvéhez és kultúrájához. Tehetséges szónokként előszeretettel beszélt magyarok és románok együttműködésének fontosságáról, de a romantikus nacionalizmusból fokozatosan sovinizmusba hajló közegben mindkét oldalról egyre többen támadták. Egyszerre nevezték elmagyarosodott árulónak és magyarellenes román szeparatistának, amin bizonyára jót mosolygott magában.
Gyermeke nem született, ezért végrendeletében teljes vagyonából egy alapítványt hozott létre. A Fundaţiunea lui Gozsdu a bevételeit elsősorban magyarországi, magyarul is tudó, ortodox hitű román fiataloknak nyújtott tanulmányi ösztöndíjakra fordította. Akkoriban még értettek az alapítványi gazdálkodáshoz, így a hozamokra nem lehetett panasz. A vagyon kezelői a pesti Király és Dob utcák közötti telken lebontatták Gozsdu régi raktárait és egy modern üzlet- és bérházkomplexumot húztak fel a helyükön. A ma Gozsdu Udvarként ismert ingatlan és a részvényvagyon jövedelméből negyven év alatt több mint 5600 tehetséges fiatalt támogattak, ezzel döntő szerepet játszva a hazai román értelmiség megszületésében.
Egy jellemző történet: Vincenţiu Babeş bánáti román ügyvéd és politikus sarkosan rossz románnak nevezte az akkor még élő Gozsdut a népeik közötti megbékélést hirdető beszédei miatt. Fia, Victor Babeş pedig már Gozsdu alapítványának ösztöndíjával végezhettete el a bécsi orvosi egyetemet és válhatott a fertőző betegségek világhírű szakértőjévé, a mai kolozsvári egyetem egyik névadójává.
Gozsdu öröksége Trianon után nyolcvan évnyi egymásnak feszülést okozott. Kis-Magyarországon gyakorlatilag nem maradt román lakosság, az ösztöndíjakat felfüggesztették. Az amúgy Budapesten lévő vagyont pedig a románok maguknak követelték azon a jogcímen, hogy az alapítvány hivatalos nagyszebeni székhelye hozzájuk került. Utoljára az épületegyüttes 2000 körüli felújítása után próbálkoztak be. Természetesen nem kaptak semmit.
A mai Gozsdu Udvar a főváros egyik legnépszerűbb szórakozóhelye. Sokszínű-soknyelvű közegében valószínűleg Gozsdu Manó is jól érezné magát.